Zenei zarándoklat a Lift! zenekarral az egyházi esztendőben.

Beteljesülésre várunk. Keresztelő Jánossal.

Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat...
de elültetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.

Változásra várunk. Az ajtót nyitó Zákeussal.

Ádvent.

Evangélikus énekeskönyv 137, 1, 4, 5 / 194, 3

Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt,
kit Úrnak vall a föld s az ég, de mint Megváltó jő közénk,
hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket:
Ó, áldlak boldogan, én alkotó Uram!

Jer, tárjunk ajtót lelkesen! A szívünk templommá legyen,
és hintsük benne szét a hit szép, élő pálmaágait!
És Jézus hozzánk is belép, megosztja vélünk életét…

Íme, a templom kárpitja kettéhasad,
és megnyitja helyét, helyét a szentek szentjének.
Isten, Isten Szent közelségének.

Ó, jöjj, megváltó Jézusom, a szívem néked megnyitom.
Tevéled tér be gazdagon az élet és az irgalom.
Szentlelked által járj velünk, míg hozzád mennybe érkezünk,
s ott mondunk majd neked dicsérő éneket!

Csodára várunk. A lelkes pásztorokkal.

Karácsony.

Francesco Soto de Langa: Új csillag tűnt fel
Bence Áron: Gloria (részlet)

Új csillag tűnt fel véghetetlen tűzzel,
éjféli órán tündököl az égen.
Fénylőbben ég mint nap világol délben.

Mennybéli kórus glóriája csendül,
nyájukat őrző pásztor népek hallják
ujjongva zengő angyaloknak hangját.

Hívja a csillag Betlehembe őket,
útközben szólnak, gyorsan szedd a lábad,
lássunk csodát, mit senki még nem látott.

Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség?
Dicsőség, dicsőség, tiéd a dicsőség.
Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség?
Tiéd a dicsőség, tiéd a dicsőség.

Új kezdetre várunk. A kitartó Simeonnal.

Vízkereszt.

Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Elismerésre várunk. A féltékeny főpapokkal.

Virágvasárnap.

Bence Áron: Gloria (részlet)

Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség? Dicsőség, dicsőség, tiéd a dicsőség.
Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség? Tiéd a dicsőség, tiéd a dicsőség.

Csak ezt ne! A dicséretet ne vedd el tőlünk,
hiszen őrizzük a nyájat, amit ránk bíztál.
Persze túlfutunk, de dolgozunk éjszakákon át,
és fáradunk és dagasztjuk az elődök sarát.
Szóval annyi csak, ha fogvacogva tartjuk itt a hátunk,
az elismerés nekünk is jár.
Egy kis elismerés nekünk is jár.

Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség? Dicsőség, dicsőség, miénk a dicsőség.
Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség? Enyém a dicsőség, enyém a dicsőség!

Ölelésre várunk. A magányos Júdással.

Nagycsütörtök.

Pilinszky János: Panasz

Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból,
idegen egeid alól valaha is kiásol?

Temess a karjaid közé, ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm, hívásom sose lankad.

Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak?
Köröskörűl a félelem zátonyai ragyognak.

Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre,
dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme!

Temess...

Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak.

Temess...

Kegyelemre várunk. A hibázó Pilátussal.

Nagypéntek.

Bence Áron, Gráf Ádám, Huszák Zsolt: Kyrie

Erős vagyok, nagy vagyok, mint a terveim, meg az akaratom,
meg a gondjaim, amiket hordozok.
Ha az elengedés nem megy, hát halmozok.

Magány vagyok, titán vagyok, hősködő, elbukó, magát gyászoló.
Ugye nem igaz, hogy a világot csak én képzelem?
Van-e valaki itt még? Van-e valaki itt még...

>Velem, mellettem, felettem, rengeteg
géppel sem fogható, isteni fergeteg.
Lélegző, hatalmas, erőtől duzzadó,
irgalmad nélkül életem fonnyadó.

Képmás vagyok, tükör vagyok. Tőled van minden, semmi vagyok!

Irgalmazz! - Uram irgalmazz! Kegyelmezz! - Krisztus kegyelmezz!
Irgalmazz! - Uram irgalmazz! Nélküled semmi vagyok!

Irgalmazz! - Uram irgalmazz! Kegyelmezz! - Krisztus kegyelmezz!
Irgalmazz! - Uram irgalmazz! Nélküled szétesem…

Irgalmazz! - Uram irgalmazz! Kegyelmezz! - Krisztus kegyelmezz!
Irgalmazz! - Uram irgalmazz!

Hadd legyek most előtted, s köztetek jelen!

Az elveszett Pásztorra várunk. A megtalált báránnyal.

Nagypéntek.

Evangélikus énekeskönyv 210 / Száz juhocskám (ismeretlen szerző)

Ó, siralom! Szívfájdalom! A lelkem hogy ne sírna?
Isten egyszülött Fiát most teszik a sírba.

Könny árja hull: elhunyt az Úr, keresztfán halt meg értünk.
De amikor sírba szállt, megnyílt a menny nékünk.

Száz juhocskám mind együtt legelt. Egy közülük vajon hova lett?
Valahol a zöld erdőbe’ bent, a jó útról jaj, de messze ment!

Mi vétkeztünk és helyettünk őt ítélték halálra.
Keserű halála lett váltságunknak ára.

Megyek, megyek, megkeresem őt, bejárom az erdőt és mezőt.
Legyen az út bármilyen kemény, juhocskámat visszahozom én.

Itt nyugszik ő, a szenvedő, szelíd, ártatlan Bárány.
Vére érettünk omolt a kereszt oltárán.

Visszahozom az én vállamon, összetörve, sebezve nagyon.
Sebeire balzsamot teszek, ó, milyen nagy ez a szeretet!

Ó, Jézusom, én Krisztusom könnyek közt egyet kérek:
add, téged szeresselek, mind sírig csak téged!
Ó, milyen nagy ez a szeretet, melyet kimondani se lehet.
Ott a béke, ott a nyugalom drága, hű szíveden, Jézusom!

Ó, siralom! Szívfájdalom... Könny árja hull: elhunyt az Úr...
Mi vétkeztünk és helyettünk itt nyugszik ő, a szenvedő...
Ó, Jézusom, én Krisztusom, a lelkem hogy ne sírna?...
Szelíd, ártatlan Bárány, őt ítélték halálra.

Vigaszra várunk. A gyászoló Anyával.

Nagyszombat.

Bence Áron: Gloria (részlet)
Pilinszky János: Itt és most (részlet)

Fogad között fakó panasz, magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több!

Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel a parttalan szeszély
elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.

Ó jöjj, ó jöjj, Naptámadat, és hozd vigasztalásodat.
Űzd el a sötét éj ködét, és vedd el minden félelmét.

Békességre várunk. A hűséges Salóméval.

Húsvét.

Pilinszky János: Gyász
Evangélikus énekeskönyv 133,3

Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség?
Dicsőség, dicsőség, tiéd a dicsőség.
Dicsőség, dicsőség, kié a dicsőség?
Tiéd a dicsőség, tiéd a dicsőség.

Hiszen te olyan szabad voltál és annyira szerettél,
hogy odafönn hagytál mindent, s lejöttél.
Nem számított, milyen a szállás, vagy a társaság,
te köszönettel fogadtad a megaláztatást,
és végül, amikor fogvacogva beletörted a hátad,
a halál fája megadta magát.
A halál fája megadta magát.

Hogy létezel, mozdítja meg itt és most a világot.

Tiéd a dicsőség.
Enyém a békesség.

Ígéretre várunk. A fellelkesült gyülekezettel.

Pünkösd.

Evangélikus énekeskönyv 239

Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten, hű támasz minden ínségben,
kit trónusáról jó Atyánk és Jézus Krisztus küld hozzánk.
Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten, igédet éltesd szívünkben,
hogy lelkünk teljék meg veled, mert akkor lángol és szeret.
Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten, növelj a hitben szüntelen,
mert nálad nélkül nincsen itt a Krisztust Úrnak valló hit.
Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten, tarts mindhalálig hűségben,
hogy éltünk téged hirdessen, s megálljunk végig győztesen!
Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten, ne hagyj a végső órán sem!
S mi áldva mondunk éneket most és a mennyben is neked.
Ó, Vigasztaló, Szentlélek Isten!